Játékelmélet és gyereknevelés. Első hallásra a kettőnek nem sok köze van egymáshoz, vagy mégis? Nemrégiben olvastam egy cikket, ahol egy érdekes és tanulságos interjút közöltek, melynek alanya Annie Duke volt. Sokaknak bizonyára nem ismerős a név, Annie Duke profi póker játékos (pókerversenyeken szerzett nyereményei meghaladják a 3 millió dollárt), emellett könyvet ír és nem utolsó sorban 4 gyermekét egyedül nevelő édesanya. Annie 14 éves póker karriere alatt számtalan rangos versenyt nyert és magáénak tudhat egy WSOP karkötőt is. A több év pókerasztal mellett töltött idő és az ott szerzett tapasztalat -Annie meggyőződése szerint- a gyereknevelésben is jól hasznosítható. Első hallásra ez talán merész kijelentésnek tűnhet, de a következőket olvasva beláthatjuk, hogy talán igaza lehet.

Mert valójában mit is próbálunk elérni egy pókerjátszma során? Megpróbáljuk begyűjteni mások pénzét, amihez olyan eszközöket veszünk igénybe, mint a passz, hívás, vagy emelés, esetleg néha blöffölünk vagy all-in megyünk (összes zsetonunkat betoljuk). Azaz összefoglalva: megpróbáljuk a másikat manipulálva elérni, hogy az történjen, amit szeretnénk, többnyire anélkül, hogy biztosan tudnánk mi is zajlik le ellenfelünk gondolatai közt. Ismerősen hangzik? Ha jól belegondolunk, valójában a szülők is ugyanezt próbálják eljátszani a gyermekeikkel.

„A póker arra tanít, hogy megpróbáld irányítani az ellenfeledet, úgy hogy azt és úgy tegye, ahogy te akarod” – vallja Annie.

Annie szerint sok szülő túl gyorsan és gyakran „megy all-in” gyermekei ellen. Például: „Ha ezt nem hagyod abba, nem megyünk hétvégén az állatkertbe!” – sok szülő a büntetés terhével példálózva próbálja „bedobásra” kényszeríteni a rosszcsont gyereket. Azonban ahogy a pókerben, úgy az életben is tudnunk kell, mikor van itt az ideje egy „all-in”-nek, vagy blöffnek. Minél többet próbáljuk manipulálni az ellenfelet, annál kevésbé fog menni egy idő után. Bár a gyerekek többsége pókeres párhuzammal élve fish (gyenge játékos), de azért egy idő után ők is megtanulnak olvasni a lapok közt.  A pókerben a legjobb stratégia, ha megpróbáljuk kitalálni mi az a minimum, amivel a lehető legkisebb kockázat mellett elérhetjük ellenfelünknél a kívánt viselkedést. Sokszor adott esetben elég, ha kivárunk.

„A póker rávezet, hogy amire szükség van az a megfelelő döntés, amivel a megfelelő hatást tudod elérni.” – nyilatkozta Annie.

Kedves (pókeres) szülők, érdemes átgondolni Annie Duke alábbi gondolatait!

-Blöfföltél valaha is a gyermekeid ellen?
-Minden esetben, ha a következményekkel fenyegeted a gyereked az blöff. No persze rossz játékosnak számítasz, ha blöffölsz és nem viszed végig.

-Van bármi párhuzam a check-raise és a gyereknevelés között?
-Amikor passzolsz, majd ellenfeled hívására mégis ráemelsz, akkor tudatod a másikkal, hogy van valami a kezedben. Igen, néha ezt a gyerekekkel is megtesszük.

-Dobtad már be a lapot a gyermekeiddel szemben?
-A válasz igen, többnyire engedek nekik, mivel én vagyok a nagyobb és okosabb. Nem használom az erőmet ellenük túl gyakran.

Aki többet szeretne többet olvasni a játékelmélet és gyereknevelés párhuzamairól, az keresse Annie készülőfélben levő könyvét a jövőben!

Add hozzá az oldalt kedvenc könyvjelzőidhez!