A két Full Tilt Poker pro, Gus Hansen és Phil Ivey közti beszélgetésnek köszönhetően izgalmas bepillantást nyerhetünk abba, hogyan is kellene a pókert játszani.
Íme egy kis párbeszéd a négyszeres WPT-bajnok Gus Hansen és a póker zseninek számító Phil Ivey között, amely akkor zajlott köztük, amikor a Late Night Poker-ben heads-up játszottak.
Ekkor Hansennek kb. 33 ezer zsetonja volt, Ivey pedig olyan 27 ezer körül járt, a vakszint pedig 250/500 volt. Ivey 1500-zal emelt dámapárral, Hansen pedig ráemelt 5000-zel KJ lapokkal. Erre Ivey all-in ment. Hansen nevetett. Matematikailag gondolkodva egy alacsonyabb pár vagy egy közepes/gyenge ász (vagy természetesen egy blöff) ellen kellett volna megadnia, szóval inkább bedobta a lapjait.
PI: Egy örökkévalóságig gondolkodsz, de végül meg fogod adni.
GH: Nem, valójában a bedobást fontolgatom.
PI: Ó. Tényleg?
GH: Igen, bár ez nem igazán az én stílusom.
[Ivey nevet, majd elhallgat.]
GH: Tudod mit, csak a móka kedvéért, most mégis eldobom a lapokat.
PI: Erős játék.
GH: Nem tudom, hogy így van-e. Ez valószínűleg rossz húzás. Meg kéne mutatnod a tieidet, csak hogy felbosszants.
PI: Ez erős kéz. Nem húznád fel magad.
GH: Lehet. Én most elég nagy lapokat dobok el.
[Hansen bedob, mindketten nevetnek.]
És mi az érdekes? A beszélgetés teljesen őszinte mindkét részről – még Ivey hallgatása is, amikor Hansen bejelenti, hogy a lapjai bedobásán gondolkozik.
Ezek a remek játékosok nem szórakoznak olyan kisded játékokkal, hogy megkérdezzék a másikat: „Megmutatod-e mid van, ha bedobom?”, holott nem is áll szándékukban bedobni. Ők tisztelik egymást és a játékot is. Egymás felhúzása és a színlelés számukra nem része a játéknak. Mindez csak céltalan pantomim, amelyet el kell vetni, ha igazán komolyan veszed a dolgot.